Népi Építészeti Tudományos Diákkör

Bemutatkozunk

Telefonszám: 36 20 414 43 52

E-mail: fulop.istvan@ntdk.hu

Elérhetőségünk:

A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának Településmérnöki és Építészeti Tanszékén működő Népi Építészeti Tudományos Diákkör 1912-ben alakult. Célkitűzése a kezdetektől változatlan, az iskola hallgatóit bevezetni a terepmunkába, régi mesterek keze munkájával megismertetni, átadni mindazt a tudást, amit a Kárpát-medence épített öröksége őriz. Az évtizedek folyamán a munkába több száz hallgató kapcsolódott be, ezáltal nemcsak hagyományt őrizve, hanem teremtve is.

Az éves tudományos munka nyáron, a vizsgaidőszak utáni pihenőt követően, júliusban kezdődik. A népi építészet iránt érdeklődő, a tudományos diákkör munkájában szerepet vállaló hallgatók két hétre kivonulnak a terepre. Minden évben más és más tájegységet, települést keresnek fel. A kapcsolatfelvétel kétirányú, hiszen előfordul, hogy az adott település lakosai, vezetői kérik fel a tanszéket a munkára, de van, hogy a hallgatók és a vezető oktató veszi fel a kapcsolatot az általuk érdekesnek tartott tájegység lakóival.

A kéthetes tábor napirendje feszes, a nap reggel hétkor kezdődik, mikor a leendő építészek kirajzanak a szállásról rajztáblával a kezükben, hogy késő délutánig műszerekkel és colstokkal a kezükben rögzítsék a környék értékeit. A csoportok 3-4 fősek, alapelv, hogy annyi épületet kell közösen felmérniük, ahányan vannak, így végül mindenkinek lesz „saját háza”. Délután, 5-6 óra felé, mikor enyhül a meleg, ismét összegyűlik a tábor.

A szakmai munka igazán csak ekkor kezdődik el. A hallgatók a vezető oktatóval közös konzultációt tartanak, ahol részletekbe menően elemzik egymás munkáját. Az alkotó embernek fontos a visszajelzés, és ez a kétheti folyamatos visszacsatolás több eredménnyel jár, mint számos kurzus, könyv és elméleti oktatás. A tábort azonban tapasztalt szakemberek is látogatják, ahol előadásokat tartanak, bemutatva szakterületüket. Az estébe nyúló szakmai vitákat természetesen a vacsora, és az elengedhetetlen tábortűz zárja le.

A kéthetes tábor közepén, a kétnapos hétvégén van a diákok „jutalma”, a szabadprogram. Ilyenkor együtt vagy akár egyénileg is különféle szabadidős programokat szerveznek, a lovaglástól a strandoláson át egészen a múzeumlátogatásig.

A júliusi felmérőtábort augusztusban egy építőtábor követi, ami gyakran az előző évi felmérőtábor helyszínén van. Itt lehetőségük nyílik a – júliusi felmérőtábort is gyakran megjárt – hallgatóknak, hogy a gyakorlatban is kipróbálják a kétkezi mesterek munkáját. Két héten át folyik valamely arra szoruló, szakmai szempontból is érdekes építmény felújítása. A diákok és tanáruk együtt vakol, falaz, tisztítja meg a házat az évtizedek rombolásának nyomától. A gyakorlati munka a felméréshez hasonlóan számos, pótolhatatlan és máshol elérhetetlen tapasztalattal jár. Az itt elsajátított ismeretek észrevétlen épülnek be a későbbi tervekbe.

A nyarat az ősz, a felmérést a rajzok rendszerezése követi. Az őszi félévben az építészhallgatók szinte napi rendszerességgel dolgoznak azon, hogy elkészítsék az általuk felmért és kiválasztott épületről nem csak látványos, de információkban is gazdag dokumentációját. A grafikák, részletek, alaprajzok nem csak katalógusba kerülnek. Mindenki egyéni ízlésének megfelelő tablót állít össze az általa felmért házról, melyet a tavasz folyamán számos kiállításon láthatunk viszont.

A tavaszi kiállítássorozat a főiskola épületében kezdődik, majd a diákkört támogató állami és gazdálkodó szervezeteknél folytatja útját, hogy végül az építőipari szakközépiskolák diákjainak is ízelítőt nyújtson az egyetemi-főiskolai életből.

Az előző év eredménye még ekkor sem süllyed el a fiókok és irattárak mélyén. Szeptembertől a „kicsik”, az elsőéves építészhallgatók a tdk-zók rajzai alapján készítik el első makettjeiket. Emellett a felmérő hallgatók számos esetben vesznek később részt házaik felújításában, a felújításra kiírt pályázatok anyagának elkészítésében, az engedélyezési tervek kigondolásában.

A népi építészeti tudományos diákkör egy olyan út, ami az arra vetődőt biztonságos környezetbe vezeti, miközben megtanítja a régi tiszteletére, a hagyományok őrzésére, a természetközeli és emberbarát élet megbecsülésére.